Nem biztos, hogy sokan örülnének, ha az éjszakai órákban összetalálkoznának Draimyne karmazsinvörös tekintetével az egyik utca sötétjében. A vészjósló pillantás ugyanis a legritkább esetben hat nyugtatóan, de nem is az a cél, hisz pillantásából süt az utálat és a lenézés, ahogy a felszíni népet vizsgálja. De, hogy kire veszélyes és kire nem, azt csak ő tudhatja.
Csodával határos módon elméjét még nem árasztotta el a téboly, legalábbis teljesen még nem. Viselkedése a helyzettől, és pillanatnyi hangulatától függő. Akik ismerik, van hogy rögtön meg tudják mondani, hogy mikor mire és hogyan fog reagálni, és van amikor még a családtagjait is meglepi hirtelen döntéseivel, néha rossz, néha jó értelemben.
A fiatal mágustanonc nővére nyomdokában járva szintúgy papnőnek készül, melyhez elengedhetetlenül tartoznak az intenzív taníttatások és különféle órák. Főpapnőnek viszont még egyelőre biztosan nem vágyik, nővérét elnézve számára ez már túl nagy megszállottság, és még elérhetetlennek találja ezt az állapotot.