A kétszárnyú ajtó mintha évszázadok óta csak állna, senki nem lépett volna át a ház kapuján. Talán így is volna? Ugyan! A Dwirinthalen család kúriája ez, mióta elhagyták régi otthonuk és új matróna került a család élére, itt élnek. A jelenlegi családfő módszeresen választotta ki a helyet, nem lehetett kis bérház a szállása. Fontos tényezők voltak, miknek meg kellett felelnie a helynek.
A kétszintes épület kívülről ódon, mintha tényleg századok teltek volna el, mióta ott áll. A külső falakon, hol nem az ablak foglalja el a helyét, borostyán fut, néhol egészen a felső szint aljáig. Az ablakokon látszik, hogy a belső tér nagy, a falak magasra nyúlnak, hol pedig nyílászáró mélyed a hideg, sötétlően szürke kőbe, látszik, hogy hosszú függöny fedi el a külvilágtól a bennlévőket. Mély bordó színükkel teremtenek a belső térbe egészséges sötétséget.
Belül félhomály uralkodik, az ajtókat is csak résre szokás tárni, s csak egyik szárnyat nyitják mindig. Nem szabad túl sok fényt beengedni a sötétség birodalmának eme szegletébe. Ha pedig valaki megszokja az szinte uralmát élő éjt odabent, láthatja, hogy ott sem sokkal barátságosabb a környezet. A régi családtagok festményei zordak, mind sötét, csak szemük fénylik. Groteszk módon, a feketeségben csak vörös színt lelni, függöny és szőnyeg, mi tartja a színt.
A bejárattal szemben lévő lépcső széles, mi az emeletre vezet. A végén újabb kis lépcsők, mik két oldalra vezetnek, azok között pedig az aktuális családfő, a matróna képe. Tövében balra egy növény, jobbra pedig egy ajtó.

-Földszint-
Az első terem, hová a bejárat vezet, egyszerű, a falakon régi képekkel, pár növénnyel és elszórtan néhány szekrénnyel. Kis alkalmatosságok, mindenféle dolgoknak. Bármit tárolhatnak rajta, illetve, amelyiken van fiók, azoknak belseje is megtölthető. Jobbra és balra is egy-egy ajtó, mindkettő termetes, de nem tűnik annyira réginek, mint a kétszárnyú kapu.
Jobbra egy társalgó, melyben kényelmes kanapék és még több dísz van. A függönyök itt is takarják a kinti fényt, ám rejlik pár gyertya elszórtan, ha valakinek valódi fényre volna szüksége. Szőnyegek fekszenek el, hogy azok puha anyagát érje a láb, mi a társalgó küszöbét átlépi. Minőségi áru, panasz nem lehet. Az egyik sarokban egy íróasztal, s az ajtóval szemközt lévő falon könyvespolcok, rengeteg különböző iromány. Történelem, kalandok, versek, tudományok, bestáriumok, van minden, mit csak kívánni lehet papírosra. Az íróasztaltól átellenes sarokba egy méretes, fekete márványból faragott szobor áll, mely a Sötét Anyát ábrázolja. A feje majdnem a plafonhoz ér fel, ám a talpazat is kitesz belőle.
Balra az étkező, minek mérete kisebb, mint a társalgóé, hiszen egy fal választja el a konyhától. Egy asztal uralja a termet, minél sokan tudnak helyet foglalni. A konyha pedig jól felszerelt, mindent megtalálni, amire csak szüksége lehet valakinek, ki főzni készült.

-Emelet-
A lépcső vörös szőnyeggel van fedve, mi a fokokra simul, oldalain pedig fekete vas korlát. Ahogy a középen terpeszkedő képtől elfordulunk, mindkét irányba vezet egy másik, kisebb lépcső. Az emelet belmagassága már kevesebb, de még így is kényelmes, akár egy nagyra nőtt szerzetnek is. A két oldalról a fal mentén egy-egy folyosó nyílik, mi körbefut az emeleten, s középen egybe fut. Kifordulva a csököttebbnek tűnő lépcsőkről, egyenest három-három bejárat nyílik, majd a sarkok után a következő szakasz közepén nyílik egy beugró, ahol újabb két ajtó, s a matróna szobájának bejárata van. Pár ablak és festmény sorakozik végig, mindegyiken a család valamelyik büszkesége.
Berendezésük egyszerű, a többiről a tulajnak kell gondoskodni. Kivétel természetesen a matróna terme, hiszen ott egy sokkalta nagyobb ágy leledzik, s belső tere is több van, mint a többi szobának, saját holmiján túl a volt matrónák kincseiből is megtarthat, ha van hozzá gusztusa, s nem veti a föld alá, mikor az előző úrnőt temetik.
A főszobán kívül összesen még nyolc szoba leledzik az emeleten. A matróna szobája körül, mint póklábak terpeszkedik a többi szoba. Ezek közül lehet választani, ha még nem foglalt. A család többi tagja pedig kénytelen a szállását máshol intézni, itt csak a legfontosabbak és szükségesebbek élvezhetik a család szeretetét.

-Pince-
A főlépcső oldalán rejlik egy ajtó, mit egy kisebb függöny fed. Egyszerű fából van, semmi árulkodó jel. Egy sötét lépcsőt rejt, minek végén egy folyosó leledzik. Lent több fáklyatartó van, ide nem szűrődik már be természetes fény. Csakis a mesterséges világítás, mit a tűz, vagy a mágia adhat. Egy folyosó a központ, minek oldalán ajtók, szám szerint nyolc. Ezek ugyan puritán megoldásúak, ám a cselédeknek és egyéb szolgálóknak megfelel. Egy ágy, egy mosdótál, mibe maguknak kell szerezni vizet, s egy szekrény, mibe a dolgaikat tarthatják. Egyik szoba sem túl nagy, ám bőven elég egy szolgálónak.
A folyosó végén egy ajtó, min se rés, se rács, csak egy ajtó. Ám azon túl már nem börtönre emlékeztető kép mutatkozik. Méretes terem, közepén egy hatalmas, kör alakú ággyal. Párnák, szőnyegek, pár selyemtakaró, sok gondolat- és vágyébresztő eszköz. Némelyik inkább lehet emlékeztető a kínmesterek eszközpalettájának színes foltjaira, s talán azért, mert valóban az, minek tűnik. Persze, nem csak bőröv, ostor, meg korbács, de a sarokban kaloda is fekszik, egymagában unatkozva. Az ágy mögötti falba pedig beágyazva egy újabb szobor, ám ez obszidiánból készült, de szintén a Sötét Anya az, ugyan jóval kisebb, hiszen annyi hely nem volt, ám így is minden alkalom egy tisztelgés előtte. Ugyan ablak itt sincs, a plafonon lévő apró résen át távozik a levegő, illetve a füstölők bágyadt, hamuszín anyaga, mi a ház egyik falán át, egyenesen a tetőig vezet. Nem meglepő, hogy a börtöncellák után egy kéjkamra rejtőzik, miről csak kevesen tudnak… Gyakran hallani, hogy a mélységi faj mennyire izzik a kéjvágytól.

-Kert-
A lépcső jobb oldalán, hol a függönyözött ajtó is rejlik, mögötte egy másik nyílik, mi átvezet a kiforduló lépcső alatt. Apró folyosó vezet hátra, hol egy széles terasz rejlik. Feletette tető nehezedik, hogy óvja a napfénytől az alant lévőket, kik leülhetnek a kovácsoltvas asztalhoz, mit hozzá illő mintájú székek vesznek körbe. Mindig tiszta az egész helység, a szolgálóknak fontos feladata, hiszen a külső teret érheti a legtöbb természeti behatás.
Középmagas korlát veszi körbe, egyik végében még mindig fekete vasból készült keretben egy kényelmes matrac, min szép huzat húzódik, ahogy az egész egy kényelmes hintaággyá áll össze.
Szinte közvetlen közelben a terasz másik feléhez, egy kisebb istálló áll. Ott tarthatják a családtagok a lovaikat, miket természetesen minden ellátásban részesítenek. Mindig friss a vizük és a zab is finom, mit kapnak. Tartalék lószerszámok és egyéb kellékek is kaptak helyet, igaz, nem túl sokat. A kert többi részét sétákra alkalmasnak a kertész munkájától függően nevezhetjük. De jobban jár, ha rendesen végzi a munkáját, hiszen a matróna igencsak szereti a kivételes dolgokat. Mindegyik.