Az éji égen tündöklő csillagok közt sincs oly fényes, mint Nysissdraira. Azúr szempárja a legszebb drágaköveket is túlragyogja, mikor édes mosollyal ajkán kér valamit, de a sötétség minden teremtményét az ágy alá parancsolja talpának hangos toppantásával, ha mégsem úgy történnek a dolgok, ahogy ő kívánja.
Zabolátlan, örvénylő tenger a lelke, kiismerni szinte lehetetlen, úgy változik minden tette után a következő. Követhetetlen, mégis elvárja, hogy kövessék. Hiszen ő lesz a matróna, anyjánál is nagyobb, szebb s jobb!
Öltözéke is napról napra változik, sok ruhácskája közül ritkán hord bármit is túl sokszor, ezzel is őrületbe kergetve azt, ki megpróbálná kideríteni, miként működik a csöpp lány. Haját is egyre-másra különböző frizurákba rendezteti, olykor teljesen érthetetlen, mi járhat a leány fejében.