A mélységi nőstényke akit végigmérhetsz egy rikító smaragdszín szemekkel és derékig érő hószín tincsekkel megáldott kis kormos. Tekintete érdeklődő, elvarázsolt. Mintha folyton csak álmodozna pedig ha jobban körülnézne rá kellene ébrednie, hogy körülötte farkas törvények uralkodnak.
Tizenéves nyúlánk lány. Fekete nadrágban, rozsdabarna pulóverben na meg lábain könnyű, lopakodáshoz szokott cipőkben lehet látni a legtöbbször. Oldalán néhány fegyver. Van közöttük olyan amit még anyjától örökölt aki túl maradt, abban a városban ami elkárhozásra ítéltetett és van olyan is mit mesterétől kapott vizsgaajándékként.
Léptei határozottak mintha pontosan tudná merre tart pedig csak egy rongyos térképet kapott útravalóul meg egy jó tanácsot: " Ne áruld el senkinek a neved. Légy te csak egyszerűen Moon ki mindig az éj leple alatt jár."
Két jelkép van a bőrén. Még csecsemő korában ráégették a kígyót, anyja házának jelképét mely egész hátát betölti majd Raissa mielőtt útjára engedte volna egy aprócska rózsát készített épp a bal kulcscsontja alá. Az egész nincsen négy centinyi. Egy szavak nélküli üzenet mit csak apja ismer és talán megért.

Egy távoli városból származik. Csak édesanyját ismerte, de szavak útján el tudta képzelni azt is milyen lehetett az édesapja. Távolrévre rávetült a halál árnyéka és anyja elküldte egyetlen gyermekét abba a városba ahol úgy sejtette, kedvese rokonai élnek.
Mivel a lányka még igen csak fiatal, talán az itteniek el sem tudják képzelni mennyire, ezért a jelleme még képlékeny, jó avagy gonosz felé is fordítható. Vérvonalát megirigyelhetné bármelyik nagyszájú herceg fi avagy elf grófocska. Kémek, rablók, gyilkosok és felszentelt papnők vannak a felmenői között, de azok közül is a legrangosabbak.