Elsőnek izzó kék szempár, majd a széles vigyor üti fel fejét, ahogy kiválik az éjszakából a sötételf. Kéklő tincsei rövidebbek már, mint egykoron, de színűkön nem esett csorba. Holdezüst keveredik a kékkel, mely csupán árnyalatnyi a színezetben.
Széles mosollyal fogad, még ha életére is törsz, hisz mimikája, gesztusai hamisak, hazudik mindig. Sír, ha nevetni kéne, s képedbe röhög, mikor lelkébe gázolsz. Arcának minden izma álarcként mozdul, sosincs kifejezéstelen arca. Mindig egy grimasz, vagy más mesterkélt kifejezés ül pofáján. Szinte lehetetlen megmondani, mikor mire gondol. Ám a nők gyakorta ebbe a misztikumba habarodnak bele. Vagy magába, a jóvágású arcba.
A család megedzette pöttöm korától, így kiváló fizikumnak örvend, mit hiába sanyargatnak otthonában, mint azt, ha fedetlenné lesz, háta is bizonyítja. Máshol látszik még sebhely, nem csak hol kés pengéje kaszabolta szerteszét, ám azok csaták, melyek becsülettel, vagy becstelen háborúban vívott. Ám van, mi nem csatából származik, de valljuk be, mindig is szerette a vadóc nőket.
Fekete csizma, majd nadrág, övének csatján a család pókcímere díszeleg, ezüstös acél színében. Felsőtestére ing feszül, fekete szintúgy, arra pedig kerül a vörös mellény. Koronázza ezt a köpeny, melynek csuklyája védi a fénytől ábrázatát. Alkarjain az ing ujja alatt, szintné pókmintás acél, alkarján védelem. Oldalán általában ott van szablyája, kedves darab lelkének, markolata ez is a nyolclábút formázza.
Mellkasára varrt rózsát már a család pecsétje fedi, Xselyahra úrnő ráégette, hogy ezzel is biztosabbá tegye, hogy a lojális öcskös a kutyusa marad. Immár két jelzés rejlik bőrén, mindkettő a bűneit szimbolizálja. Sosem tanul, majd ha csak a halál kaszája feszül nyakának...